BÁTRABB LEHETNE MA MÁR A DOLGOZÓ

2018-05-02

mainPic

(NAGY KRISTÓF, MAGYAR IDŐK)

Az idei bértárgyalások légkörét nagyban befolyásolta a munkaerőpiaci nyomás is, a szakszervezetek szerint ugyanakkor a dolgozók még mindig nem tudják, hogy ma már bátrabban felléphetnek saját érdekeik védelmében. Sok cégnél a középvezetői réteg teremt kedvezőtlen munkahelyi légkört, de – elsősorban a kicsiknél – a vállalkozói magatartás is hátrányosan érintheti a munkavállalókat.

Jelentősen meghatározta az idei bértárgyalásokat a versenyszférában a munkaerő megtartása, a rendelkezésre álló dolgozók hiánya. Buzásné Putz Erzsébet, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének elnöke a Magyar Időknek arról beszélt, nemcsak a nagy-, de a kis- és középvállalkozásoknál is átlagosan 10 százalék körüli vagy afeletti fizetésemelést hoz a legtöbb helyen az idei év. Ugyanakkor a szakszervezeti vezető kiemelte: a dolgozók sok helyen nincsenek tisztában a munkaerőhiány hatásaival, emiatt sok vezető még mindig nemkívánatos gyakorlatokat alkalmaz.

Példaként említette, hogy volt olyan vállalkozás, amely – akár tisztességtelen módszereket is alkalmazva – arról győzte meg a dolgozókat, hogy lépjenek ki a szakszervezetből, ezáltal jelentős hátrányt okozva az érdekvédelmük terén. Habár a jelentős szociális hozzájárulási adócsökkentésből adódó megtakarítások bérre fordítását a kormány nem befolyásolhatja, csak ajánlhatja, volt olyan cég, amelyik úgy gondolta, a megtakarítást nem a fizetések rendezésére fordítja, így az emelés mértéke is alacsony lett volna.

Buzásné Putz Erzsébet szerint szintén gondot okoz sok cégnél, hogy a középvezetői réteg visszaél döntési jogköreivel. Példaként említette, hogy a tárgyalások során a fix alapbéremelés mellett a differenciálható rész elosztásánál sokan nem a teljesítményt vették figyelembe, hanem a bérrendezést szubjektív szempontok szerint, akár szimpátiaalapon döntötték el.

A mérnökszakszervezet elnöke kitért arra is, hogy a cégek között is megindult a verseny a munkaerőért. Egy adott ipari parkon belül a konkurencia akár magasabb fizetéssel, akár a pótlékok, bónuszok rendszerével könnyebben át tudja csábítani a munkavállalót, s a dolgozók közül is egyre többen váltanak. Sokaknál már nem a fizetés az egyetlen szempont, hanem az úgynevezett hangulat- és közérzetjavító intézkedéseket is egyre inkább figyelembe veszik.

Idetartozik többek közt a rugalmasabb időbeosztás, a munkaközi szünetek vagy akár a munkavédelmi felszerelések minősége. Buzásné Putz Erzsébet hozzátette: azoknál a cégeknél, ahol a gyakorlatok miatt hátrány éri a dolgozókat, a szakszervezet azt tanácsolja, ha a helyzet rendezésében nem partner a munkaadó, akkor érdemes körülnézni a környék más vállalatainál is.

A bértárgyalások során több vállalatnál tartottak a szakszervezetek figyelmeztető munkabeszüntetést, illetve a sztrájkbizottságok megalakulása még a demonstrációk előtt is hatékonyan nyomást gyakorolt a vállalatok vezetőire. A problémát az alacsony, 4-5 százalék körüli bérajánlások okozták, valamint a differenciálások során tapasztalható visszásságok.

Ugyanakkor a legtöbb helyen nem ez volt a jellemző, mivel a cégek a bérrendezés szükségessége mellett rendelkeztek a 10-14 százalék közötti emeléshez szükséges forrásokkal. Az alapbér emelése mellett nagyobb hangsúlyt kapott a béren kívüli juttatások bővítése is, amelyeknek fontos eleme a nyugdíj- és egészségügyi megtakarítások lehetősége. A dolgozók több helyen még csak ismerkednek az új megtakarítási elemekkel, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkavállalók elégedettek az öngondoskodás nyújtotta lehetőségekkel.

A versenyszféra elemi érdeke ma már a dolgozók megtartása, mivel a potenciálisan új munkaerő nem mindenhol áll rendelkezésre. Szakértők szerint a magyar gazdaságnak még több százezer, bizonyos becslések szerint félmilliós munkaerő-tartaléka van, ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, az ország bizonyos részein sokaknak olyan alapvető területeken vannak hiányosságaik, mint a munkakezdési idő betartása, a kulturált megjelenés vagy a belső kommunikáció.

A cégek egyelőre kivárnak, de a szakszervezeti tapasztalatok szerint már megjelent az a vállalati réteg, amely elgondolkozott bizonyos termelési egységeinek kiviteléről az országból, ám általánosságban ez még nem jellemző.